Amikor a keresztesek 1096-ban megvetették lábukat a Közel-Keleten, ott bekapcsolódtak a nagy nemzetközi, ún. levantei kereskedelembe, amely révén az árucikkek mellett különféle információk is eljutottak messzi vidékekről. Ezek egyike volt a távoli keresztény országról szóló híresztelés. A keresztes hadjáratokban részt vevő nyugat - európai államokban hihetetlenül gyorsan elterjedt egy legenda János papkirályról. Egy levél eljutott Európa uralkodóihoz és III. Sándor pápához is, melyet maga János pap írt, a levélben János pap birodalmáról esik szó, amelynek lakói között " vannak egyszarvú és egyszemű emberek, vannak faunok, kentaurok, szatírok, pigmeusok, óriások, vademberek, emberevők, amazonok, brahmanok. A folyókban drágakövek folynak víz helyett, és gyógyító, fiatalító források szelik át a birodalmat, amely nem más, mint India a maga hetvenkét tartományával. János pap palotája aranyból és drágakövekből épült, ágya zafírból van. Asztalánál naponta 30 000 ember lakik jól; az országban nincs szegénység, éhség és bűn. "
A mítosz további terjedését jelentősen könnyítette, hogy valaki (németül) versbe szedte annak lényegét.