Földrajzi adottságaiból adódóan Mexikó mindig is tranzitországnak számított a latin-amerikai országok és az Amerikai Egyesült Államok között. A törvénytelen dolgokat már szinte a kezdetektől csipázták, ugyanis az amerikai alkoholtilalom idején (ami annyira nem vált be, ráadásul meg is alapozta a maffia hatalmát) már nagyban csempészték át a tiltott nedűt. Az alkoholtilalom 1933-as végével szép lassan átterelődtek a csempészek és termelők a drogok világába, és 1960 végére már mondhatni ez volt a fő export csempészcikk.

Nehogy naivan azt higgyük, csak Mexikó csinált ilyen csintalanságokat. Kolumbia is nyakig benne volt a buliban, hála Pablo Escobar ténykedésének. A jó Pablo az 1980-as és 90-es években tevékenykedett, olyan sikeresen, hogy ő lett a fő kokain exportőrje a térségben. Ezt az Egyesült Államok is felismerte, ezért elkezdtek különböző szankciókat bevezetni Kolumbia ellen, ami jelentősen megnehezítette a munkát számukra. Szerencsére találékony kis fickó volt ez az Escobar. Rájött, hogyha Mexikóban csinál egy-két leányvállalatot, akkor jelentősen könnyebbé válik a kokain bejuttatása a lehetőségek hazájába.

Könnyű dolga volt, abból adódóan, hogy Mexikó addigra már tiszteletre méltó helyet vívott ki magának a heroin és cannabis termesztésben és forgalmazásában, tehát ekkorra már volt egy jól működő csempész hálózatuk. A kartellek eleinte beérték a derék Escobar pénzével, de később a cucc 35-50%-át kérték, és kapták meg. Ezzel a plusszal sikeresen kiemelkedett pár kartell, akik üzleteltek a kolumbiaiakkal.

De a kartellek élete nem csak játék és mese! 1989-ben letartóztatták Miguel Ángel Félix Gallardót, az akkori leghatalmasabb kartell vezetőjét, és így egy elég nagy hatalmi űr keletkezett, ami természetesen véres harcokhoz vezetett.  (Ez az Angyal Miguel volt a kartellek ősapja, aki ráadásul szövetségi rendőrbíró volt, mielőtt jövedelmezőbb állás után nézett. A rendőrségi aktivitások miatt úgy döntött, hogy feldarabolja a birodalmát, így csökkentve az esélyt, hogy valaha is letudják kapcsolni azt. Ebből adódtak később a gondok. Ma a leghatalmasabb kartellek az Öböl és a Los Zetas)

Az állam és a kartellek közötti kapcsolat 2006-ban mérgesedett el végleg, amikor az akkori elnök, Felipe Calderón az Egyesült Államokkal szövetkezve egy masszív támadást indított a drogkereskedelem leállítására, amely támadásban az USA elsősorban pénzt és információt szolgáltat, míg Mexikó a nyers erőt.

Ahhoz, hogy sikeresen megvívják ezt a harcot, a korrupt rendőrökkel kell leszámolni. Ezt hamar felismerték, és 2008-ban lépéseket is tettek ennek érdekében. (muszáj volt, mert félő volt hogy Mexikó felkerül a bukott államok nívós listájára, mondjuk Afganisztán és Szomália közé) Csak hogy lássuk, mennyire nagy volt a korrupció: Baja California tartomány rendőrségének emberrablás-elleni csoportja valójában emberrablásokat hajtott végre a kartellekkel összhangban és sokszor előfordult, hogy a hivatásos rendőrök egy kis mellékesként csempészek testőreiként egészítették ki keresetüket. (Egy átlag rendőr 9-10 ezer dollárnak megfelelő fizetést kap, amit a kartellek általában megtripláznak) Természetesen a katonákat se fizetik meg jobban. Az amerikai titkosszolgálat szerint egy 6 éves periódusban, a 250 000 fős mexikói haderőből 150 000 dezertált, és elkezdett üzérkedni a drog biszniszben.

Ennél persze voltak sokkal meredekebb dolgok is. A 90-es évek végén kiképzett kommandósokat bérelt fel az Öböl-kartell, úgymond zsoldosként. Annyira jól dolgoztak, hogy egyre nagyobb befolyásra tettek szert (ők hozták divatba a fejlevágást) és már ők biztosították a szállítmányok útjait, sőt, maguk is csempésztek kokót.

2003-ban úgy érezték, hogy elég tökösek ahhoz, hogy megalapítsák saját kis társaságukat, a Los Zetast, amely hamar az egyik vezető kartellé nőtte ki magát. 2010-ben volt is egy nagyobb balhé, amikor az aktuális vezért kinyírták, és követelték az Öböl-kartelltől, hogy ugyan adják már ki a tettest, amit ők udvariasan megtagadtak, és hát jó pár halálos áldozatot összeszedtek. A veracruzi rendőrfőnök lakhelyét meg konkrétan megostromolták, utána meg a gyerekekre nemes egyszerűséggel rágyújtották a házat.

Annak ellenére, hogy nő a bevetett emberek, eszközök száma, a mexikói drogtermelés csak növekszik, ráadásul, az USA-ba menő kokainnak a 2003-as 77%-ról mára bőven 90% felett van. Ami a gazdaság szempontjából jó hír, mert becslések szerint a GDP 3-4%-át teszi ki a drogkereskedelem, és közel félmillió embernek ad biztos megélhetést. (még egy poénos adat: 2006-an a kartellek az Egyesült Államok feketepiacából származó bevétele kb. 13,8 milliárd dollár volt)

Calderón drog ellenes hadjáratában ma már körülbelül 45 000 katona/rendőr vesz részt. 2011-re a fegyveres erők már 11 544 kartell tagot tartóztattak le, míg a rákövetkező évben ez a szám felment 28 000-re.  Ezek voltak a pozitív számok, a negatív az, hogy vagy 40 000 ember meghalt ezalatt a néhány év alatt az erőszaknak köszönhetően, meg úgy 26 000 még csatangol valahol (értsd: Nincs infó róluk).

https://www.facebook.com/napiszegyen?fref=ts

Minden nap délben, friss, ropogós szégyen!