Amikor a keresztesek 1096-ban megvetették lábukat a Közel-Keleten, ott bekapcsolódtak a nagy nemzetközi, ún. levantei kereskedelembe, amely révén az árucikkek mellett különféle információk is eljutottak messzi vidékekről. Ezek egyike volt a távoli keresztény országról szóló híresztelés. A keresztes hadjáratokban részt vevő nyugat - európai államokban hihetetlenül gyorsan elterjedt egy legenda János papkirályról. Egy levél eljutott Európa uralkodóihoz és III. Sándor pápához is, melyet maga János pap írt, a levélben János pap birodalmáról esik szó, amelynek lakói között " vannak egyszarvú és egyszemű emberek, vannak faunok, kentaurok, szatírok, pigmeusok, óriások, vademberek, emberevők, amazonok, brahmanok. A folyókban drágakövek folynak víz helyett, és gyógyító, fiatalító források szelik át a birodalmat, amely nem más, mint India a maga hetvenkét tartományával. János pap palotája aranyból és drágakövekből épült, ágya zafírból van. Asztalánál naponta 30 000 ember lakik jól; az országban nincs szegénység, éhség és bűn. "
A mítosz további terjedését jelentősen könnyítette, hogy valaki (németül) versbe szedte annak lényegét.
Híresztelték János papról, hogy a keresztények nagy védelmezője, aki segíteni akart a második keresztes hadjárat győzelmének kivívásában, ám a Tigris folyó áradása miatt kénytelen volt visszafordulni. Sajnos, miután mindezt az európai uralkodók és a pápa is komolyan vette, így a Szentföldre küldött keresztesek a felmentő seregre komolyan számítottak, de az nem érkezett meg (hiszen nem is létezett). Ennek következménye az lett, hogy a keresztesek súlyos vereséget szenvedtek a muszlim erőktől. Sajnos sem ekkor, sem később sem látta be senki, hogy a levél hamisítvány, a történet legenda, így még 1177-ben III. Sándor levelet küldött János papnak saját orvosával, Fülöp mesterrel. Fülöp Palesztináig eljutott, majd nyoma veszett. Viszont sok utazó, kalandor megerősítette a legendát, sőt, a maguk kitalált történeteivel színesítették is. Giovanni di Plano Carpini leírásában János pap katonái már rézből vannak, tűzzel vannak töltve és felrobbannak az ellenség legyőzése érdekében.
A legenda kezdett meginogni, mikorra már komoly utazók, mint Marco Polo is, behatoltak Ázsiába és sehol sem találták János pap országát. Ekkor a legendában hívők azt találták ki, hogy Ázsia alatt Abesszíniát (Etiópiát) kell érteni. Mindezt megerősítette egy benini herceg látogatása a portugál udvarba 1488-ban. A herceg az afrikai mosszik hatalmas királyságáról számolt be. Ezt a birodalmat Mózes királyságának tartották. Mindez a legendának újabb lendületet adott. Térképen is megrajzolták a feltételezett birodalmat, a képen a sárga terület.
A legendát csupán Amerika felfedezésével a köztudatba szivárgó másik legenda, El Dorado halványította el véglegesen. A történettel csupán az volt a gond, hogy rengeteg ártatlan áldozatott szedett közvetve, mert a második keresztes hadjárat idején a János pap seregébe vetett hit miatt halt meg sok keresztes, de a későbbi keresztes hadjáratok idején is bíztak még a távoli papkirályban. Az egész legenda igazságalapja annyi volt csupán, hogy tényleg létezett egy keresztény szekta Dél-Indiában, de ezek 1100 körülre már felvették a muzulmán hitet. A János papnak tulajdonított nagy katonai győzelmek pedig Dzsingisz kán érdemei mind, ő többször sikeresen megverte a muszlim csapatokat.
