Ez a poszt nem elsősorban a román diktátor életével, hanem a kialakult személyi kultuszával kíván foglalkozni.
Ceausescu 1965-ben került hatalomra, a kommunista Románia vezetőjeként. 1967-től az Államtanács elnökévé, államfővé is megválasztották. Független politikájával nagy népszerűséget szerzett. A 60-as években gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződésben.
Legnagyobb népszerűségét akkor érte el, amikor a keleti tömb országai közül egyedüliként elítélte Csehszlovákia megszállását. Augusztus 21-én Bukarestben százezres népgyűlésen bírálta a bevonulást, a belügyekbe való beavatkozást, ugyanakkor hitet tett amellett, hogy a szocialista országok tárgyalások útján fogják rendezni a helyzetet. Ezzel a gesztusával elnyerte a nyugati országok szimpátiáját. Viszont népszerűsége az idő előrehaladtával csökkent, majd ellenszenvbe csapott át. Ennek sok oka volt: Romániában még korlátozott desztalinizáció sem történt, a Securitate rettegésben tartotta az embereket, a megszorítások (melyeknek célja a román államadósság visszafizetése volt) miatt pedig drasztikus élelmiszer-, üzemanyag-, energia- és gyógyszerhiány lépett fel, az ország az éhínség közelébe, a gazdaság az összeomlás szélére került. Az 1970-es években meghirdetett homogenizálási programja a nemzetiségek asszimilációját, a teljes elrománosítást célozta. Település-szisztematizálási programja is részben a magyar nemzetiségű lakosság gyökereinek felszámolására irányult. Tettei miatt 1989-ben a forradalomban kivégezték őt és feleségét.
Életműve részletesen: http://mult-kor.hu/20121209_a_karpatok_geniusza
A poszt igazi témája azonban a személyi kultusza, amely a sztálini mércét is megugrotta.
Ceausescu személyi kultusza túltett mindenen, már a paródiánál is több volt: tragédia. A - mint bukása után kiderült - írni-olvasni is alig tudó, egy-két elemi osztályt elvégző házaspárt szinte naponta tüntették ki valamilyen címmel, ilyen-olyan fokozattal. Elena Ceausescu, aki környezete szerint nem csak gonoszságban, de műveletlenségben is (!) felülmúlta férjét, számlálatlanul kapta a tudományos címeket, kitüntetéseket,(pl. számos nyugati egyetem díszdoktorrá avatta, a Román Tudományos Akadémia elnöke volt, a román kutatóknak meg kellett Elena "írásait" is említeni, mint forrást) míg élete párja "megelégedett" a "Kárpátok Géniusza" elnevezéssel. Hőstetteiről és személyéről se szeri, se száma ódáknak, verseknek, még opera is szólt a nagy Ceausescu házaspárhoz. Példaértékű volt "Megéneklünk, Románia" címet viselő fesztiválsorozata is, amelynek lényege a román népzene és a román néptudat volt nevetségesen giccses keretek között. Nagy Románia eszményének a népesség növelése is része volt, így betiltotta a fogamzásgátlókat és az abortuszt is, ezzel dugig tömve az ország árvaházait, valamint az AIDS elterjedésének is jó alapot adott.
Minden hivatalos román médiának kötelező volt napi szinten dicsérni az ő és felesége nevét. Minden román könyvesboltban megtalálhatók voltak művei. A neki tulajdonított életmű több száz különféle terjedelmű könyvből, esszéből, iratból és egyéb más írásokból állt, amelyekben „igazolni” próbálták mindenki előtt, hogy "mély erkölcsiséggel bír, humanista, emberszerető, tudása egekbe törő, hihetetlen a realitásérzéke, bölcs és tévedhetetlen." Valószínűtlen azonban, hogy ennyi könyvet képes lett volna ő vagy akár felesége megírni( egy-két elemivel már egyáltalán könyvet írni is nehézkes). Odáig mentek mindezzel, hogy a könyveket programszerűen több nyelvre lefordíttatták és külföldön is terjesztették, hogy a külső közvéleményt is befolyásolják.
Miközben népe éhezett, addig "hőn szeretett vezére" grandiózus, ugyanakkor hihetetlenül giccses és ízléstelen építkezéseket rendelt el országszerte, kiváltképp a fővárosban, Bukarestben. A város központjában egész kerületeket dózeroltatott el, hogy helyükbe a diktatúrának kedves szocreál stílusú épületeket emeljen. Egy mesterséges dombon márványpalotát építtetett magának, melyet a párizsi Champs-Élyséesnél pár méterrel szélesebb sugárút köt össze a városközponttal. Ez a palota a mai román parlament épülete. Hasonló stílusban építtette felesége számára a Tudományos Akadémiát és a Nemzeti Könyvtárat is, Komolyan gondolta, hogy nagy, meghatározó országgá teszi Romániát, semmilyen ellenérvet nem hallott meg. Tervei között szerepelt az is, hogy bankot alapít arab tőkével a harmadik világ számára, de egyik napról a másikra azt is kitalálta, hogy az egész főváros napi élelmezését megoldja egyetlen hatalmas menzával. Az épület el is készült, de hasznosításába már közbeszólt a forradalom. A menza egyébként egy szerkezetkész, húsz emeletes épület volt, a közelmúltban bontották le. Egészségügyi téren is hozott elmés törvényt, mégpedig hogy a hetvenévesnél idősebb betegek nem részesülhettek kórházi vagy háziorvosi kezelésben.
