Mint az ismert mondás is tartja, először mindig magunkat kell legyőzni. Ez az osztrák hadseregnek olyannyira jól sikerült, hogy eme bejegyzésben állítunk neki emléket.
A történetünk most a Bánság vidékére kalauzol el minket, Karánsebesre. Karánsebes Temesvártól 98km-re, a Temes jobb partján terül el, és fekvéséből adódóan fontos helyet foglalt el az átkelések, és csapatmozgások során. A harmadik osztrák-török háború (1788-1790) megindítását követően II. József, Német-római Császár megindította csapatait a török határ felé. Igazán színes kis társaság volt, mert a Birodalom minden népe képviseltette magát benne, úgymint az olaszok, szlávok, osztrákok, magyarok és még más és más kisebb népcsoport. Az osztrák hadsereg etnikai olvasztótégellyé válása okozta később a problémát ( na meg a huszárok szomja ).
Szóval, a közel 100 000 fős osztrák haderő a megindulást követően egész jól haladt, és szeptember közepén Karánsebes mellet táborozott le. Természetesen egyből kiküldtek több csapatot is, hogy kémleljék ki, merre is vannak azok a gaz törökök. A kiküldött csapatok között volt jó pár huszár is, akik átkelvén a Temes folyón, összefutottak pár románnal. Hamar kiderült, hogy ezeknek a románoknak van pálinkájuk, és hát a hosszú lovaglás során megfáradt vitézink csillapítani akarták a szomjukat, így hát vettek ezektől a derék árusoktól. Épp belelendültek az italozásba, amikor egy csapatnyi osztrák gyalogost is átevett a fene, akik beakartak szállni a buliba. "Na még mit nem!" felkiáltással, kicsit becsípve a huszárok elkezdtek egy kis hevenyészett erődöt kialakítani a románusok szekereiből és hordóiból. Igazi kis hidegháború alakult ki, egészen addig, amíg valaki el nem sütötte az egyik puskát. A két nemzet fiai azonnal egymásnak rontottak, így beszélve meg a konfliktus okát. A csetepaténak az egyik osztrák kuncsorgó bekiabálása vetett véget, mert azt gondolta, hogy poénos dolog kurjongatni, hogy " Turci! Turci! ". A mi fiaink nem felejtkeztek meg a kötelességükről, így hát lóra pattantak és szélsebesen mentek is vissza a sereg többi részéhez, az új információval. Az osztrák kutyák is nekilódultak, akik találkoztak még pár nagyobb alegységgel, és nekik is elkezdték mondani, hogy jönnek a törökök.
Ahogy a lovasság éjszaka megérkezett, keresztülzúdult a táboron. Sokan kiáltották hogy "komáim, álljatok már meg" , de többségük a német "Halt" szót használta, amit sajnálatos módon a Birodalom ezernyi népe félrehallotta, és azt hitték "Allah!"-ot kiáltanak. A huszárok gyors járású lovai, és az Allah kiáltások együtteséből, a sokat tapasztalt parancsnokok kifundálták, hogy itt biza jönnek a törökök, és azonnal utasították a tüzérséget, hogy lőjék szarrá az előttük lévő területet. Ekkora már az egész tábor felkelt az álmából, és ahelyett, hogy megvárták volna hogy mi is történik, futásnak eredtek. A katonák mindenkire és mindenre lőttek, azt gondolva, hogy az árnyékokból a török bukkan elő, de a szomorú igazság az volt, hogy a saját társaikat lőtték agyon. Az "ütközet" akkor érte el csúcspontját, amikor általános visszavonulást rendeltek el a képzeletbeli ellenség elől, és még II. József, minden keresztény császára is belevetette magát lovával a patakba, a mihamarabbi menekülés reményében.
Két nappal később, a félelmetes Oszmán haderő megérkezett, és el is foglalta Karánsebest. Döbbenten vették tudomásul, hogy az előttük fekvő területen közel 10 000 halott vagy sebesült osztrák katona terül el. Bizonyára jót röhöghettek, amikor megtudták hogy mi is történt valójában.
A következőkben minden nap 12:00-kor fog új poszt megjelenni.
A blog facebook oldala: https://www.facebook.com/napiszegyen?fref=ts
