A 20. és 21. századi környezetszennyezés egyik eredménye a Föld tengerein, óceánjain létrejött összefüggő hulladékszigetek. A legnagyobb szemétdomb a Csendes-óceán felszínén helyezkedik el. Két, egymástól különálló részből tevődik össze: Japánnál a Keleti szemétfolt, a Hawaii-szigeteknél pedig a Nyugati szemétfolt található. A sziget összegzett átmérője nagyjából 2500 kilométer, területe több Magyarországnyi, mélysége pedig nagyjából 10-30 méter. Becsült tömege 100 millió tonna.
A szemét 95 százaléka műanyag: üdítős flakonok, fogkrémes tubusok stb. Az óceánokon hajózva manapság már ritka az, ha nem botlik az ember 5-10 percenként egy-egy szemétkupacba. Az ENSZ egy 2006-os becslése szerint az óceánok minden négyzetmérföldjén 46 ezer darab műanyag tárgy lebeg. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint a tengerekbe került műanyaghulladék évente 1 millió tengeri madár és 100 ezer tengeri emlős pusztulását okozza. Az állatok a zacskókat nézik sokszor tápláléknak és a fulladás okozza a halált, vagy különböző darabokba akadnak bele, így a ragadozók elől nem tudnak elmenekülni, vagy sérüléseket okoz.
A problémát már próbálják orvosolni, de még gyerekcipőben járnak a dolgok ( pl. James Dyson-féle porszívóhajó elmélete) a gyakorlatban már megvalósult ellenlépések pedig lassan haladnak. Ilyen pl. az Óceán Műanyag Projekt, melynek célja 1 tonna óceánból kihalászott műanyag szemét kihalászása és újrahasznosítása, jövőre ezt a mennyiséget szeretnék 3 tonnára emelni. De ez eltörpül a százmillió tonnás szeméttömeghez képest...
