Az Inkvizíciót eredetileg azzal a céllal hozták létre, hogy a vallás tisztaságát és az erkölcsöket védje. (Az inkvizíciók közül a legtovább a spanyol tartott, 1834-ig.) A módszerek közül azonban rengeteg fajta kínzást, kegyetlen vallatási technikát alkalmaztak, amelyek miatt sok "eretnek" mindent bevallott, "saját akaratából" tette a vallomását, majd ez alapján ment a máglyára. Ezen kínzási technikák közül ismerhetünk meg most párat.
Csiga: az áldozat két karját a háta mögött, a csuklójánál összekötözték, majd ezeknél fogva a lehető legmagasabbra felhúzták a levegőbe. Ekkor a kötelet elengedték, ám a zuhanást megállították, mielőtt a test földet ért volna, így hatalmas terhelés érte a váll és könyök ízületeit, illetve izmait. A rándulás, törés és szakadás garantált volt, az ezzel járó kínokat pedig inkább nem ecsetelnénk.
Kút: az eretneket egy akkora verembe állították, melybe épp a feje búbjáig eltűnt és olyan széles volt, hogy belefért, de megmozdulni nem tudott. Ez eddig nem tűnik túl kegyetlennek, ám a nyomorultat napokig a veremben hagyták étlen szomjan, ami komoly megpróbáltatást jelentett. Sem aludni, sem mozogni nem tudott, így idővel izomgörcsök, keringési zavarok, légzési nehézségek és pszichikai zavarok jelentkeztek, amik egyre súlyosbodtak, így néhány napnyi álldogálás után gyakorlatilag bármilyen vétket beismert, csak megmozdulhasson. (Ehhez hasonló vermeket a kommunista Kína, Vietnam és Észak-Korea is alkalmazott a huszadik században.)
Körte: a gömbszeletekből álló szerkezetet addig csavarták, amíg a szeletek maximális nyílási fokáig ki nem tágították. Tették mindezt a delikvensek szájában, végbelében vagy épp vaginájában attól függően, hogy istenkáromlással, homoszexualitással vagy házasságtöréssel vádolták-e. A gömbszeletek végén lévő hegyes villásfogak a teljes kinyíláskor behatoltak a torokba, a belsőségekbe, vagy a méhbe. Mondanunk sem kell, hogy azonnal bevallották a bűneiket, ha elkövették őket, ha nem.
Júdásbölcső: egy piramis alakú, vasból vagy fából készült tárgy, melynek csúcsa tűhegyes volt. Az áldozatot végtagjainál fogva a levegőbe emelték kötelek és csigák segítségével, és sokszor órákon át így tartották. Ez sem volt kellemes, de az eljárás következő fázisa már sokkal hátborzongatóbb volt: a vádlottat ugyanis ráeresztették a piramisra úgy, hogy a hegye testüregbe fúródjon. Az amúgy is szörnyű hatást fokozták azzal, hogy többször is megismételték a műveletet vagy épp lökdösték, rázogatták a szerencsétlent. Ha meg is úszta élve a tortúrát, életre szóló sérüléseket szerzett.
Spanyol szék, vasszűz
A két eszköz hasonló elven működött: a vádlott testébe szögek, tüskék fúródtak, s mivel egyik eszköztől se tudott szabadulni, így nem lehetett a befúródásokat elkerülni. A vasszűzbe bezárták az illetőt, a spanyolszékbe pedig beleszíjazták. Hosszú, kínokkal teli haláltusát eredményezett mindkettő, mert a tüskék a vérzést is akadályozták, így lassabban vérzett el a vádlott. A kínokat a szék/vasszűz izzításával is lehetett fokozni. Az ábrán a vasszűz látható.
Spanyolcsizma:
Két darab szorítófa közé teszik a vádlott egyik lábát és ezt megfeszítve okoznak igen nagy fájdalmat. A vallató kérdést intéz a vádlotthoz s ha az nem vall, szoríttat egyet a spanyolcsizmán. Ez néha odáig ment, hogy a lábszárcsontot összezúzva, deszkavékonyságnyira lapították a vádlott lábát. Magyarországon is feljegyezték alkalmazását: 1687-ben a nápolyi Antonio Caraffa gróf Eperjesen Nagyrákai Feja Dániel volt kassai bíró lábát zúzatta szét fahasábok között, melyek hézagaiba éket vetett. A vádlott a második ékelés után kínjaiba szinte beleőrült, ezért (minthogy a folytatástól nem vártak eredményt) lefejezték.
A sort számos kínzóeszközzel lehet folytatni, jellemző volt, hogy a vádlott azonnal vallott, mihelyst meglátta az eszközöket, ugyanis bizonyos helyeket szokásban volt, hogy a kínzó először körbevezette a vádlottat és megmutatta, mik várnak rá, ha nem vall. Az inkvizítorok lelki üdvéről pedig egy pápai bulla gondoskodott, mely lehetővé tette, hogy két inkvizítor feloldozza egymást, ha netán túl lelkesen vettek részt a kínzásokban. A vallatási eljárások a köznyelvbe is beépültek, innen ered pl. az elcsigázott ember kifejezés is.
A kegyetlen eljárásokért, az Inkvizíció bűneiért II. János Pál pápa bocsánatot kért.
