Az első világháború vége felé közeledve, a törökök beléptek a háborúba a központi hatalmak oldalán, ami később a birodalmuk teljes összeomlásához vezetett. A térség hatalmi űrében a britek megpróbálták megerősíteni pozícióikat, pláne, hogy az övék volt ekkorra az egyetlen fennmaradt gyarmatbirodalom. A megjelenő nacionalizmus azonban komoly arab lázadásokhoz vezetett, ami veszélyeztette a brit fennhatóságot. A helyzetet az 1921-ben gyarmatügyi miniszterré kinevezett Winston Churchill vette kezelésbe.
Korábban, az oszmán közigazgatás a területet három vilajetre osztotta, ahol figyelemmel voltak a terület vallási-etnikai ellentéteire. Moszul, Bagdad és Bászra tartományok siíta-szunnita ellentét mentén lettek felosztva, továbbá Bagdad tartományban jelentős zsidó és keresztény kisebbség is élt. Mindazonáltal a terület török fennhatóság alatt nem forrongott, a vallási különbségeket is tiszteletben tartották és a területek viszonylagos autonómiát is élveztek.
Churchill viszont úgy gondolta, a brit érdekeket szolgálja, ha az arabok elvannak egymással, így nem kellett a lázadások miatt annyi erőt a térségre fordítani. Ebben a szellemben tartott egy tíznapos konferenciát Kairóban 1921 márciusában, ahol a Közel-Kelet új országainak határait rajzolták fel. A brit vezetés egy teljhatalommal felruházott helyi vezetőt akart a térség élére, aki hű a britekhez. A térség legnagyobb hatalmú személyeként Ibn Szaúd kapta Szaúd-Arábiát, míg két Hasími testvér, Fejszál és Abdullah kapták az iraki és a transzjordániai területeket. A korábbi török vilajeteket összevonták, megszűntek az etnikai, vallási határok és így lett egy új, "egységes" Irak. (Irak egyébként "mélyen gyökerező országot" jelent...) A konferencián Iraknak adták azokat a területeket (Eufrátesztől nyugatra levő részek) amik Szaúd-Arábiát illették volna, cserébe ők megkapták Kuvaitot, ezzel elzárva Irakot a Perzsa-öböltől.
Olyan jól megcsinálták mindezt, hogy Irak és Szaúd-Arábia azóta is utálja egymást, Irak harmadszor formált igényt Kuvaitra, a harmadik próbálkozásból lett az első Öböl-háború. Továbbá az egy határon belülre zárt siíták, kurdok, szunniták miatti puccsok, belviszályok miatt kerülhetett egy olyan jól csengő név, mint Szaddam Husszein hatalomra. Így hát Churchillék érdektelen, könyörtelen határrajzolása tette azzá a Közel-Keletet, olyanná amilyen lett.
Minden nap délben, friss, ropogós szégyen!
https://www.facebook.com/napiszegyen?fref=ts
