A gyufagyártás történetében fordulópontot jelentett 1831-ben a francia Charles Sauria fehérfoszforos gyufája, amely könnyebb gyulladást eredményezett, és csökkentette a kellemetlen szagokat. Az újítás viszont azzal járt együtt – lévén a fehérfoszfor rendkívül gyúlékony –, hogy a gyufaszálakat légmentesen kellett tárolni. Ráadásul az újonnan nyílt gyufagyártó üzemek munkásai tömegesen kaptak foszformérgezést (foszfornekrózis), sőt, követtek el foszforral öngyilkosságot, így a veszély felismertével széles körű kampány indult a fehérfoszforos gyufák betiltásáért. Mindez viszont Magyarországon nem valósult meg, még a XX. század elején sem. A foszfor már máshol is bizonyította ártalmas hatását. A foszformérgezés súlyosságáról Kruppa Dezső és Freund Gyula Élők a pokolban c. írása ad tanúbizonyságot.

"A nekrózis azzal kezdődik, hogy a foghús megdagad és roppant fogfájások állnak be. A fogak meglazulnak és kihullanak. A kihullott fogak helyén genyedtség áll be, majd az egész foghús cafatonként kiesik. A piszkos,
bűzös genny kétséget kizárólag foszforszagú. A betegség a nyelvre is átragad és hatalmasan megdagasztja. Célszerű orvosi kezelés és a gyufagyárnak ö r ö k r e való elhagyása pár hónap alatt megállíthatja a rothadás pro- cesszusát, ha a leírt stádiumban is volna. A beteg, infíciált csontok, illetve az egész állkapcsok
kivétele által csak a tovaterjedést lehet meggátolni. Persze a megbetegedett munkás az utolsó pillanatig kénytelen dolgozni, mert másnap már az éhség kopogtatna ajtaján.Az így is úgy is csekély kereset folytán a betegsegélyző. pénztár oly kis összegű táppénzt nyújt, hogy abból alig- alig telne a puszta kenyérre. Így hát dolgozik, ameddig tud. A fertőzés végre a csontvelőkhöz ér és akkor már nincsen mentség. A munkás arcát a nekrózis eltorzítja, arcán, nyakán tátongó sebeket nyit, hogy a gége és a légzőszervek szabadon vannak; az ilyen szerencsétlen teremtés állkapocs, foghús és fogak hiányában nem hasonlít emberhez. Megborzadunk ha látjuk. Arca, nyaka mindig fel van kötve, mert az állkapocs hiánya az arc alsó részén lévő húst teljes leszakadással fenyegeti. Több hónapi, sőt évi keserves kínlódás, munkaképtelenség és ennek nyomán borzasztó nyomor vár ezekre az emberekre, míg végre a halál beköszönte vet véget a rémes kínoknak."

A temesvári gyufagyár mindezen tünetek tömeges megjelenése ellenére sem szüntette be a fehérfoszforos gyufagyártást, mert olcsó eljárás volt. Ennek következménye rengeteg foszfornekrózisos munkás lett; mindez a magyar századforduló egyik szégyenteljes, ám kevéssé ismert fejezete.

Facebook oldalunk:  https://www.facebook.com/napiszegyen?ref_type=bookmark